Eugène Delacroix
Eugène Delacroix a francia festészet egyik óriása volt, de utolsó teljes retrospektív kiállítása Párizsban 1963-ban volt, halálának századik évfordulóján. A New York-i Metropolitan Művészeti Múzeummal együttműködve a Louvre mintegy 180 alkotást—többnyire festményeket—bemutató történelmi kiállítást tart, tisztelegve a művész egész életútja előtt. A kiállítás 2018. július 23-án ér véget - ez az idei év egyik legfontosabb bemutatója!
"Egy vászon sem fedi fel jobban egy nagyszerű festő jövőjét." Ezekkel a szavakkal írta le Thiers 1822-ben az első művét, melyet az akkor még húszas éveiben járó Delacroix benyújtott a Szalonnak. Ezzel az újszerű témával, melyet Dante Pokol című műve ihletett, a komor felfogással és a mélyen drámai kompozícióval, valamint a Michelangelóra és Rubensre történő utalásokkal, a művész a festészetet új irányba terelte, amit nemsokára Romantikusnak minősítettek.
A görög és római művészetet utánzó klasszikus festők kora lejárt: az aktuális közízlésben már nem volt helyük. A Dante bárkája mögött meghúzódó gondolat az volt, hogy a más országokból származó nagy zsenik olyan műveket írtak, melyek látásmódja és érzései egészen mások, mint a franciáké. Olvasásuk új témákon keresztül sekenti az elmét, merészségük pedig a képzeletet. Valójában annyira új, hogy Delacroix festménye nem nélkülözte a kritikusokat: Delécluze, David tanítványa "igazi mázolmány"-ként jellemezte. Delacroix az olasz költő látnoki írásaira támaszkodott, hogy határozott erőt és romantikát sugárzó festményt alkosson.
Bár mitológiai hagyomány ihlette, a festmény tárgya az olasz költő, Dante Alighieri (1265-1321). Az Isteni színjátékban (1306-21), Dante Vergilius vezetésével tett költői látogatásáról számol be a pokolban. Az Isteni színjáték három részből áll: Pokol, Purgatórium, and Paradicsom. Dante útja a pokolban kezdődik a római költő társaságában, kilenc egymást követő körön haladva, hogy találkozzon Beatricével, aki végigvezeti a Paradicsomon. Ebben a jelenetben Dante és Vergilius Phlegyas vezetésével átkelnek a Dis pokoli városát körbevevő tavon; az elkárhozottak lelke vonaglik a vízben, és a csónakon lógva próbálnak elmenekülni a sorsuk elől.