A "Fuller bross"

Az angolszászok ismertek voltak figyelemre méltó fémművességükről, különösen a makulátlan ezüst, arany és gránát ékszereikről. Ez a Fuller-bross néven ismert darab az adományozójáról kapta a nevét; sok szempontból reprezentatív a műfajára nézve. Ebben az esetben azonban több - sokkal több - van benne, mint ami látszik. Sok angolszász brossal ellentétben ez a darab számos részletes személyiségportrét tartalmaz. A középpontban és körülötte elhelyezettek az öt érzékszervet személyesítik meg, amely téma teljesen hiányzik minden más, ebben a kultúrában és e kultúra által készített műalkotásból. A középpontban a látás áll, amely szinte fenyegetően mered a nézőre. A fennmaradó négy érzékszervet kvadránsokban ábrázolják a középpont körül, köztük az ízlelést (balra fent), kezét feltűnően a szájában tartva; a szaglást (jobbra fent), határozottan kiemelkedő orral; a hallást (balra lent), kezét a füléhez emelve és figyelmes arccal; és a tapintást (jobbra lent), kezét az oldalán összekulcsolva. A külső kerületet alkotó képek többnyire természeti jeleneteket ábrázolnak, bár több emberi téma is szerepel rajtuk.

Az angolszász brossokat szó szerint azért készítették, hogy lássák őket; feltűnően viselték őket, és bár kétségtelenül jelezték tulajdonosuk magasabb státuszát, sokat elárulnak a készítésükért felelős kultúráról is. Bár Angliában a kereszténység terjedése a 6. század óta rohamosan haladt előre, a brosson található ábrák jelezhetik például egyes pogány hiedelmek fennmaradását is. Az olyan brossok, mint ez is, rendkívül személyre szabottak lehettek, így ma már nemcsak egy letűnt világba, hanem egy olyan személy preferenciáiba és ízlésvilágába is bepillantást nyerhetünk, aki már a történelem számára örökre elveszett.

Stephane Skenyon

Ui.: Egy másik figyelemre méltó, középkori, fémből készült alkotásról - a Thomas Becket-relikviáról - itt olvashatsz egy történetet.