Ló és vonat

A lendület és a feszültség belevonja a nézőt egy galoppozó ló jelenetébe, amely ütközésre készül a síneken száguldó mozdonnyal. A ló valószínűsíthetően közelgő végzete nagyon nyugtalanító, a néző mégsem tud félrenézni. A kanadai művész, Alex Colville mestere volt annak, hogy olyan jeleneteket hozzon létre, amelyek hol lenyűgözik, hol pedig nyugtalanítják a nézőt. Mindig van egy olyan érzés, hogy a festményei mögött több van, mint ami feltárul.

A Ló és vonat című festményt Roy Campbell dél-afrikai költő egyik verse ihlette: "Egy ezreddel szemben egy agy / És egy sötét lóval szemben egy páncélvonat". Colville többi művéhez hasonlóan ez is aprólékosan megtervezett és precízen kivitelezett alkotás. A festékrétegeket lassan vitte fel egymásra, hogy sima és rideg képet alkossanak.

Az élet és halál, a jó és a rossz mérlegelése Colville háborús művészként szerzett tapasztalataiból fakadt a második világháború idején. A húszas évei elején járt, amikor Európa-szerte bevetették, hogy dokumentálja, amit látott, beleértve a Bergen-Belsen koncentrációs tábor 1945-ben felszabadított tömegsírjait. A kísérteties képek, amelyeknek tanúja volt, megmaradtak benne, és mélyen befolyásolták művészetét. Hasonlóképpen hatással voltak rá Edward Hopper és George Tooker amerikai realista festők is. Colville művei nem cselekvésre és reformokra buzdították az embereket, hanem csendes kommentárt adtak a körülötte lévő világról. Motívumai közé tartozott a család, az állatok és a New Brunswick-i és új-skóciai otthona közelében található tájképek. A Ló és vonat című képén ábrázolt vonatsínek a New Brunswick állambeli Aulac mocsarain haladnak keresztül.

A csillogó sínek, amelyek visszatükrözik a vonat fényszórójának sugarát, a szemlélő tekintetét a sínek mentén a közeledő vonat felé irányítják. Azzal, hogy a néző a sínek mellett helyezkedik el, és a vonattal szembefordul, mint a rettenthetetlen ló, Colville fokozza a veszély és a sürgősség érzetét. A mozgás felismerése ellenére ez egy statikus jelenet - egy időbe fagyott pillanat. A nézőben ott marad a kérdés: "Hogyan fog végződni?".

- Martina Keogan