Vitale da Bologna ezt az élénk remekművét 1353 körül festette, a 14. századi olasz gótikus művészet hagyományai szerint. A Szűzanya a Gyermeke mellett ül, mögöttük Alexandriai Szent Katalin és egy koronás szent mártír. Az alázatos Madonna ikonoráfiája a Szűzanya hazai képét próbálja visszaadni, míg az értékes textíliák a fenségességét sugallják. Ez egy ritka ábrázolása a hímző Madonnának—a hagyomány szerint a Szűzanya fonással és hímzéssel kereste a kenyerét, miközben Krisztus ( 5 éves korától) segített neki.
A kritikusok szerint ez a finoman díszített tábla egy perzsa miniatűrre emlékeztet. Vitale a szereplők mindennapjait és az anya és gyermeke közti köteléket mutatja be.
A mai remekművet a milánói Museo Poldi Pezzoli jóvoltából mutatjuk be <3
Ui. Ha valaha elgondolkoztatok már azon, hogy a középkori festményeken miért néznek ki gyakran csúnya öregembernek a babák, itt van a válasz!