Salisbury székesegyház délnyugatról

John Constable (1776-1837) annak ellenére, hogy fiatalon kevés tehetséget mutatott, a londoni Királyi Akadémiára járt, ahol a klasszicista Claude és Poussin, valamint a flamand és holland festők, Rubens és Ruysdael hatására széleskörű tájképfestészetet alakított ki.

Korai munkásságára az angol Turner is hatással volt; Constable azonban ellenszenvet érzett Turner drámai, romantikusan viharos tájképértelmezései iránt, mivel túlságosan merengőnek találta azokat. A Turner által festett tájak, különösen az észak-angliai Lake District tájképei lakatlanok voltak, amit Constable idegennek és kellemetlennek talált. Sokkal nagyobb vigaszt jelentett számára azoknak a helyeknek a megfestése, ahol az emberek ténylegesen éltek és ahol az életük otthonosságot teremtett. A romantikus tájképek akkoriban bizonyára divatosabbak voltak, de Constable ehelyett inkább arra a nyugalomra igyekezett összpontosítani, amelyet az otthonához közelebb, a hétköznapi életben lehet megtalálni, és ahol az emberek harmonikusan éltek a természettel.

Constable kitartott amellett, hogy a természetnek magának kell inspirálnia a festmény kompozícióját, különös figyelmet fordítva a fény állandóan változó érintésére a tájban, az évszakok múlásának hatásaira és arra, ahogyan a természeti világ állandó változásban van, kijelentve, hogy "nincs két egyforma nap, de még két egyforma óra sem és soha nem volt két egyforma falevél az egész világ teremtése óta". Constable ecsetkezelése tükrözi a környezetéhez való hozzáállását: laza és lendületes, azt az érzést keltve, hogy a természet szabadon változó egység, amelyet nem feltétlenül lehet egyetlen meghatározható pillanatban megragadni. Ugyanannak a tájnak a lenyomata egy héttel később Constable szemében szinte teljesen másképp nézne ki.

Constable először 1811-ben látogatott Salisburybe, hogy közeli barátjánál, John Fishernél, az akkori salisburyi püspöknél szálljon meg. A festményből egyértelműen kitűnik, hogy Constable szerette Angliának ezt a vidékét. A katedrális egy szeretettel ábrázolt pásztorjelenetbe illeszkedik, tehenek legelésznek a nyári napsütésben, a fák dúsan zöldellnek. Maga a katedrális, monumentális építészeti alkotás volta ellenére is hívogató, sőt barátságos, ahogyan Constable is találhatta. A festmény tele van a kényelem és az ismerősség fogalmaival, olyanokkal, amilyeneket akkor érzünk, amikor örülünk, hogy hosszú távollét után hazatértünk.

Utóirat: Egy másik híres művész, akit elvarázsolt egy katedrális, Claude Monet volt. Több festményt is készített a roueni katedrálist ábrázolva, amelyeket itt láthatsz.