Szonáta

Childe Hassam, az egyik legnagyobb amerikai impresszionista betekintést nyújt számunkra abba a megelégedettségbe és kimerültségbe, ami egy bravúros zongoraelőadást követ. A festmény texturáltsága egyaránt betudható a vastag alapozórétegnek és a festmény kompozíciójának is, melyen keresztül a zongorán fekvő sárga rózsával és a meg nem gyújtott gyertyával, a virágos japán selyem falikárpittal és az alig látható festménnyel (mely egy eső áztatta tájképre emlékeztet), szinte hallhatjuk még a zongoradarab utolsó hangjait. A zongorista kimerült; a kotta lapjait ölében tartva látszólag a művészi teljesítmény ábrándjaiban élvezkedik. Hassam ügyesen megjeleníti a ruhaanyag által keltett izgalmas érzést a zongora fényezett fa borításával és a szemcsés fakeretekkel szemben. A festmény több érzékszerv bevonásával ünnepli a szépséget.

Hassam Bostonban született és nőtt fel, és az olajfestésig tartó útja a kereskedelmi metszetkészítésen, az illusztráláson és vízfestésen keresztül vezetett. Beutazta Európát és Párizsban tanult; felvette az impresszionista stílust és központi szerepet játszott annak Amerikában való bemutatásában és elterjeszésében. Párizsban még Renoir egy régi stúdióját is kibérelte! Fogalmakat és elméleteket szívott magába és a saját, az alanyról és kompozícióról alkotott ötleteivel tért vissza Amerikába. 

Nagyon tetszik az ahogy a művész aláírta és dátumozta (1893) a festményt a festményen belül és ezzel együtt elérte, hogy azok a Szonáta egyik tulajdonságává váljanak. Köszönet Eriknek, a Nelson-Atkins Museum of Art egyik látogatószolgálati tisztjének, akivel jót beszélgettem erről, a kedvenc képéről a gyűjteményben. 

- Brad Allen