Egy fuldokló nő

Charles Desains (1789-1862) egy mára szinte teljesen feledésbe merült francia festő. Lille városában született és először David, majd Watelet tanítványa volt. Bár az apja iparos volt, Charles mindig is vonzódott a festéshez. A művészet iránti szeretete Párizsba vezette, ahol számos művésszel barátkozott meg, mint például Horace Verne, Paul Delaroche, és Coudert. Festőként Párizsban volt aktív főleg 1819 és 1834 között. Festői munkái mellett író is volt és egy La Fontaine által ihletett mesekönyv szerzője.

Ha Charles Desains mára feledésbe merült, az azért van, mert leginkább a tanításnak szentelte magát, mintsem sok remekmű elkészítésének. Magánórákat adott, a párizsi École Normale rajztanára is volt. Nagyon aktívan vett részt a tudományos életben, a Société Philotechnique of Lille, valamint a Société Académique de Saint-Quentin elnöke lett.

Az Egy fuldokló nő a párizsi Salonban került bemutatásra 1822-ben, ahol elismerést kapott a kritikusoktól. Egy fiatal nő, aki egy tűzhely mérgező füstjének áldozata lett, elhagyta az ágyát és kétségbeesetten próbálja kinyitni az ablakot. A 19. században a festők igen gyakran használtak tudományos témákat a festményeikhez, hogy megmutassák néhány tudományos felfedezés veszélyét. Egyes művészettörténészek úgy vélik, hogy a nő valójában öngyilkosságot akart elkövetni a levél elolvasása után (a földön), de aztán megbánta ezt a próbálkozását és erőtlenül próbálta megmenteni az életét. Valójában azt a festményt a romantika mozgalma ihlette. Charles Desains itt a romantika drámai oldalára próbál összpontosítani, amikor más festők csak idealizált romantikát ábrázoltak. A fiatal nő, ahogyan reménytelenül mozdul kinyitni az ablakot, hasonlít Fragonard híres festményére, A Zárra.

- Tony Goupil