Shiva Nataraja

Siva a hindu világ alapvetō része, a triumvirátus harmadik istene (a pusztító), Brahmával, a teremtōvel és Visnuval, a megōrzōvel együtt. Ez a népszerū szobor Nataraja, a tánc védōistenének (pontosabban királyának) alakjában ábrázolja ōt. A Siva Nataraja tökéletesen szemlélteti az Ananda tandava - a Boldogság tánca - kozmikus táncát. A teremtés, a pusztulás és a megújulás végtelen, örök ciklusát szimbolizálja. Ez a hindu hit alapja, és egyben a mūvészi inspiráció hatalmas forrása is.

Nataraja jobb lábával Apaszmara halhatatlan démonon, vagyis a tudatlanság szimbólumán áll. Apaszmara örök létezése kulcsfontosságú a tudás és a tudatlanság közötti egyensúly megōrzéséhez, hiszen tudatlanság nélkül a tudásnak nem lenne értéke. Ezért úgy tartják, Siva örökké Nataraja alakjában marad, hogy elnyomhassa Apaszmarát.

Egy lángoló fényárban (prabha mandala) áll, amely az idō ciklikus jellegét jelképezi. Hajtincsei lobognak a heves táncban. Jobb felsō kezében egy kétoldalú dobot (damaru) tart, amely a teremtés ciklusát elindító ōsi vibrációkat keltette életre. Bal felsō kezében tüz (agnit) lángol: pusztító erejét szimbolizálja. Jobb és bal alsó kézmozdulatai a védelmet és a megváltást jelképezik.

Míg Siva Nataraja néhány régebbi változata már az 5. században is szerepelt, ez az ikonikus ábrázolás a dél-indiai Chola-dinasztia alatt, a 10-11. században született. Bár valószínūleg nem kizárólag kézzel faragják, ezeket a szobrokat ma is másolják otthon, templomokban és a hindu szertartások közben. A Chola-korszakhoz képest a mai szobrok csak nagyon kis mértékben változnak, sokszor egyáltalán nem is módosulnak.

- Maya Tola

P.S. Itt olvashatsz Amrita Shel-Gil- ról, az indiai Frida Kahlóról!