Govardhan
Mughal miniatűr festmények Akbar császár pártfogása alatt bukkantak fel a 16. századi Indiában. Ez a művészetforma nagyrészt miniatűr méretű portrékból állt mintákkal, általában része volt a megemlékező királyi albumoknak. A technika tanoncok és családi kötelékek generációin keresztül adódott tovább.
A császári festőnek, Govardhan Mughal császárok három generációján keresztül jól ment a sora, és híres volt a kifinomult portréiról. Ezt az illusztrációt Akbar unokája, Shah Jahan császár uralkodása alatt készítette (aki később megépítette a Tádzs Mahalt). A császárt ábrázolja, ahogy az elveszett Páva Trónon ül.
1628-ban került megrendelésre, több művészi ábrázolás és történelmi beszámolás volt Shah Jahan által sóvárgott Páva Trónról. Úgy volt leírva, mint egy bekerített, ágyszerű pódium oszlopokon és vászontető alatt, melyet 12 pillér támasztott meg. A név a dizájnból ered, amely két ékszerezett pávát is magába foglalt. A francia ékszerész, Jean-Baptiste Tavernier 1665-ben Delhibe utazott és az az irigylésre méltó lehetősége adódott, hogy élőben megvizsgálhatta a trónt. Az utazási naplói részletesen leírják a drágakövek százaiból álló díszítést, beleértve gyöngyöket, gyémántokat, rubintokat és smaragdzöldeket. Ez a fenséges parádé elkészülése hét évbe telt és úgy vélik, hogy kétszer annyiba került, mint a Tádzs Mahal!
A perzsa uralkodó, Nadir Shah megtámadta Delhit 1739-ben és legyőzte Shah Jahan utódját, Muhammad Shah császárt. A hódító megszerezte a trónt és számos más felbecsülhetetlen Mughal műterméket. Úgy gondolják, hogy miután Nadir Shaht megölték Iránban 1747-ben, fosztogatók az anarchia takarásában lebontották és felosztották a trónt maguk között.
Shah Jahan eredeti trónjára emlékeztető dizájnnal később Mughal és Perzsa uralkodók még csodásabb trónokat alkotta, amelyek találó módon felidézték a két nagyszerű birodalom kivételes gazdagságát.
- Maya Tola