Rádhá és Krisna a szerelem hajójában

A legfőbb Istenség, Krisna és Rádhá egyesülése a páratlan intenzitású szeretet és odaadás megtestesítője. Az örök szerelmüknek való hódolat fontos motívum a hindu művészetben, beleértve a kishangarh-i miniatűriskolát is. Ezen festmények jellegzetessége a megnyújtott alakok ábrázolása, hátrahúzott fejjel és kígyózó hajfürtökkel.

A kishangarh-i Sawant Singh trónörökösre úgy emlékeznek, mint Krisna lelkes hívére, tehetséges költőre és az udvari énekesnő és költőnő, Vishnupriya szenvedélyes szeretőjére (és végül férjére). Udvarlásuknak a tehetséges festő, Nihal Chand állított emléket. A királyi párról készített ábrázolásain Nihal Chand Rádhá és Krisna isteni szerelmét idézte fel. A herceget a kékbőrű Krisnaként, szerelmét pedig Rádháként ábrázolta.

A költő-herceg által írt vers ihlette ezt az ikonikus háromfázisú festményt. A legfelső rész a királyi párt egy kertben ábrázolja kísérőikkel együtt naplementekor. A középső részen egy folyón kelnek át, amelyet figyelemre méltó épületek vesznek körül. Az alsó rész a párt egyedül ábrázolja egy kertben, a világ elől elrejtőzve. A herceg kezében tartott virágfüzér egy másik jellegzetes kishangarh-i vonás, amely a közelgő udvarlást szimbolizálja.

Az idő múlásával Sawant Singh és Vishnupriya visszavonult a világtól, és teljesen elmerült a bhaktiban vagy más szóval, a teljes odaadásban. Úgy tartják, hogy az élettől is erősebb szerelemhez illően a pár utolsó közös napjait a közeli Vrindávan városában - a legfőbb Istenség, Krisna gyermekkori otthonában - töltötte.

- Maya Tola

Ui.: Nézd meg a DailyArt YouTube csatornáját!