Pieter Bruegel the Elder
Ma van a nagy nap számunkra - kérünk, hogy frissítsd alkalmazásaidat (iOS és Android), mivel a mai naptól a DailyArt elérhető új nyelveken: olaszul, franciául, portugálul, spanyolul és törökül! Mondd el családodnak és barátaidnak! Még le kell fordítanunk néhány archív DailyArtot, de az újak, amiket minden nap közzéteszünk, le lesznek fordítva :) Mindez a fordítóinknak köszönhető - láthatod a nevüket a rólunk oldalon (húzd jobbra az ujjad) :) És ha ezt túléljük, megígérhetem, hogy 2019-ben új nyelveket is elindítunk!
Ma van a szülinapom is és az egyik kedvenc festményemet mutatjuk be - Vadászok a hóban, ami most ki van állítva a Bécsi Szépművészeti Múzeumban, a hatalmas idősebb Pieter Bruegel kiállításon. Ráadásul még egy meglepetésünk van számodra - készítettünk egy filmet a mai leírással, megnézheted itt. Milyen sok ünnepelni való :D Élvezd ezt a mesterművet!
Határozottan csekély zsákmánnyal - egy kis vörös rókával - három vadász tér vissza a vadászatról. A hegyről a lenti faluba vezető út meredek és nehéz lépteik mély nyomokat hagynak a nedves, bokáig érő hóban. Szorgalmasan dolgozó kutyafalkájuk követi őket, ahogy elhaladnak egy vendéglő mellett, mely előtt - közvetlenül egy ferde tábla alatt a 'Dit is guden Hert' ('Az arany vagy jó szarvasbika') és Szent Hubertusz (vagy Szent Eustachius, a vadászok védőszentje) felirat alatt - disznótorra készülnek elő. Egy szalmatűz ég, és a hagyományos fa dézsa felállítva készen várja az állat levágását. Azonban (egyelőre) nem lehet látni a sertéseket. A havas tájkép közepén egy madárcsapda van lefektetve, megint csak a vadászatra utalva. A völgyben fiatalok és idősebbek is évszakra jellemző tevékenységeket űznek. Sokan a hideg ellen végeznek előkészületeket és tüzelőfát gyűjtenek: például a nő a hídon, aki egy gallyköteget visz a vállán. Mások a jégen szórakoznak, korcsolyáznak vagy kolfot (holland játék) játszanak. A sorozat egyetlen más kompozíciójában sincsenek a szabadidős tevékenységek ennyire alaposan bemutatva, mint a Télben. Az időjárás miatt ebben az évszakban a földek nem voltak megművelhetők, ezért több szabadidejük volt az embereknek. A téli körülmények átírják a tájat. A hótakaró beteríti a környező mezőket, kiemeli a faágakat, hangsúlyozza a hegyes tetők formáját és körvonalat rajzol a háttérben lévő hegyek köré. Vastag jégcsapok borították be a malom kerekét a jobb sarokban és megállásra kényszerítették, mintha maga az idő is befagyott volna. A tavak és a táj hátteréig elnyúló vizek jeges felületei a kék-zöld eget tükrözik, így csempészve finomabb, világosabb színeket a tájba.
Bruegel palettája mesterien mutatja be a mély hó alatt fekvő táj tipikus téli hangulatát: a fehér hótakaró dominálja a kompozíciót, miközben a kép előterében a vadászok és fák körvonalai erős, pontos kontrasztot biztosítanak. A megemelkedett nézőpont által, ami lehetővé teszi, hogy a néző tekintete végigpásztázza a jeges levegőn át a magas hegyeket a háttérben, a festő a mélység és kiterjedés erőteljes benyomását hozza létre. A méretbeli különbség az előtér figurái és a sokkal kisebb staffázs között a kompozíció többi részén döntően hozzájárul ehhez a hatáshoz, ahogy az ázottnak tűnő madár sötét körvonala is az előtér jobb oldalán, amely mintha egy pillanatfelvétel módjára repülne át a tiszta levegőn és feltűnően kontrasztban áll a hóval fedett hegyekkel a háttérben. Miközben Bruegel egész sorozata erőteljesen mutatja be az évszakok és az emberi élet körforgása közötti kapcsolatokat, a Tél talán intenzívebben illusztrálja az ember kapcsolatát a természet rendjével, mint bármelyik másik kép a csoportból.
A vadászok a hóban, a legkorábbi nagy formátumú tájkép a nyugati festészetben, a tél prototipikus képévé vált. Az évszakok szekuláris ábrázolásának útjához vezető mérföldkőként kiemeli a sorozat általános jelentőségét a tájképek fokozatos szekularizációjában.