Edgar Degas
Ezen a szép vasárnapon valami különlegessel készültünk nektek. Nem köztudott, hogy Edgar Degas szobrokat is alkotott. Amikor 1917-ben meghalt, műtermében 150 viasz- vagy agyagszobrot találtak. Ezek a szobrok többé-kevésbé ismeretlenek maradtak a nyilvánosság számára a művész életében, kivéve a Kis táncos, 14 évest, amit Degas az 1881-es párizsi impresszionista kiállításon mutatott be. Természetes színű, valódi hajtincsekkel, tütübe öltözve és valódi táncos cipőben, a hiperrealizmus példája volt; ez a végletekig vitt verizmus. Vitrinben bemutatva, mint egy múzumi példányt, megmutatkozott, hogy Degas antropológust, vagy természettudóst játszik. A kritikusok nem tévedtek: a művet erőszakosan megvádolták azzal, hogy állatias módon ábrázolja a lányt. Egy majomhoz, vagy egy aztékhoz hasonlították; olyan arca volt, "melyre az összes gonoszság rányomja utálatos ígéretét, egy különösen gonosz jellem jelét". Degas tehát a realizmust a logikus végkifejletig vitte azzal, hogy kora társadalmát csupaszon, szinte tudományosan, képmutatástól mentesen ábrázolta. A halála után bronzból készült kiadás, beleértve a Musée d'Orsay-ben található másolatot is, igyekezett a lehető legjobban megőrizni a viasszobor jellegzetességeit. Az üvegkalitka az egyetlen olyan elem, melyet Degas maga akar, megerősítve a táncos, mint műalkotás státuszát.
Viszlát holnap!