Festés

Mint sokan az író Hemingway elveszett generációjából -művészek akik elhagyták az Egyesült Államokat a 20. század elején egy bohémabb és modernebb életstílus keresése miatt- Petrick Henry Bruce 1904-ben Párizsba ment és több mint 30 évig ott maradt. Az első hősei Henri Matisse Paul Cézanne voltak. A korai munkái Franciaország látványait és formáit fedezték fel színes bőséggel, melyet Matisse inpirált és és a szerkezeti szigor pedig Cézaanet utánozta.

Az 1. világháború után Bruce csendéleteket kezdett festeni, magányos és elmélkedő műfaj, a Ecole des Beaux-Arts közelében levő spártai szobájában összegyűjtött dolgokra koncentrálva. Az alanyai a lakásáról készített fotók alapján azonosíthatók. Itt, a felfelé döntött antik asztalon, Bruce egy ács eszközeit rendezte el, felcsavarodott fadarabok és éítészeti öntőformák (antik bútorok kereskedésével segítette ki magát), és valószínűleg egy gyümölcs. Cézanne követésében, aki támogatója volt a természet egyszerű alakokká alakításának, Bruce a hétköznapi tárgyakat absztrakt geometriai formákká redukálta. Ezeket úgy festette, mint súlyos, szilárd testek akik mégis dinamikus interakcióban vannak. Gondosan kiszámított perspektivikus pontossággal alkotta meg őket, de aláásta a stabilitásukat azáltal, hogy mindegyik alakot más helyzeti nézőpontból mutatja; azzal fenyegetnek, hogy átborulnak egymáson és kifolynak a festmény teréből. Bruce aprólékosan festett, óvatos árnyalathasználattal. Itt a kék széles spektrumát használja, kiegészítve sötétzölddel, lazacszínnel, feketével és fehérrel. Belefeledkezve a színek kapcsolatába, Bruce réteget festett rétegre. Ahogy ellenőrzött egy területet, észrevette, hogy a tónussága az egész kompozíciónak elolódott, mely arra kényszerítette, hogy más területeket is megváltoztasson (például a fekete részek a festményen korábban kékek voltak), mely eredménye egy vastagon felépített felület lett.

1930-as évekre az elismerés hiánya, növekvő magányosság és a tökéletesség kitérése, amit a művészetében keresett, kétségbeesésbe hajszolta Brucet. Elpusztította az összes munkáját, körülbelül 100 kivételével, és1936-ban, röviddel azután, hogy visszatért New Yorkba, öngyilkos lett. A tragikus intenzitása, és a hite abban, hogy a művészete betekintést nyerhet a képzeletbe kiderülnek egy megrendítő leveléből, melyet 1928-ban írt egy barátjának, a regényíró Henri-Pierre Rochénak: "Az összes utazásomat az lakásomban található 10 vásznon végzem. Az ember számos ismeretlen országot meglátogathat ily módon."

- Clinton Pittman

Ui. Olvasd el itt, hogyan változott a kubizmus a 20. században.