Ez a lírai és hangulatos táj valószínűleg Henry Ossawa Tanner korai alkotásainak első jelentősebb festménye; nem sokkal elkészültét követően már a Pennsylvaniai Képzőművészeti Akadémián és a New Yorkban található Nemzeti Tervezői Akadémián is kiállításra kerülhetett.
A Homokdűnék a szélfútta tengerpart heroikus áradásával alakultak ki, magasodó homokdombokkal határolva. Figyelemre méltó, ahogy a homok ábrázolásra került, a művész valóban homokot kevert pigmentjeibe, hogy utánozza a textúrát. A koncepció szerint egy kirekesztett csavargó a magányos parton sétál a vízpart felé. A víz csak lágyan tekint előre és a nyugodt, sekély hullámokban törik meg a parton, az óceán épphogy egy fátyolszalag a sötét ég alatt. Ez maga a dűnéket ábrázoló tájkép, amely az óceán örök mozgását utánozza. A bozótos növényzetben Tanner pontosan megragadja a homokot ritmikusan szegélyező szívós, tengeri fűcsomók tartósan szélhajlító jellegét. A képet kettéosztó hűvös szürkés-zöld árnyék sávja mintha az érzéketlen szél mozgását visszhangozná. A nap (a képen kívülről jobbra: kelet felé nézünk) rózsás fénybe borítja az eget, és a közeledő este ködén át felkel a hold.
Ui.: Tudj meg többet Henry Ossawa Tannerről – az afroamerikai művészet úttörőjéről ezen a linken.