Ez egy korai akt portré, amelyet Félix Vallotton beltérben készített, ezt a témát haláláig többször is feldolgozta. Letisztult kompozícióval, meleg, harmonikus tónusokkal mutatja be a napfényben öltöző, vagy inkább vetkőző nő alakját. Tökéletesen formázott hajából és a rejtett ajtóra irányuló tekintetéből, akár egy titkos szerelmi kapcsolatra is következtethetnénk. Ám ebből a képből hiányzik minden anekdotikus részlet, amely alátámasztaná ezt. Így fel kell tételeznünk, hogy az ágy és a szétszórt ruhadarabok csupán a művész ürügye, hogy klasszikus módon, hátulnézetből ábrázolja az aktot.
Vallotton beltereit egészen filmszerűnek találom, mintha egy film állóképei lennének. Kicsit úgy néznek ki, mint Hopper festményei, nem?
U.I. Tekintsd meg az egyik kedvenc Vallotton festményünket itt!