Parmigianino
Ezen a napon született 1503-ban Girolamo Francesco Maria Mazzola, másnéven Parmigianino. Olasz manierista festő és metszetkészítő volt, Firenzében, Rómában, Bolognaban, és szülővárosában, Pármában tevékenykedett. Munkáira jellemző a kifinomult érzékiség és gyakran a formák megnyújtása is. Ő a legismertebb azon első generációs festők közül, akiknek egész karrierje a manierista korszakra esik.
A művet 1526 január 3-án, Rómában rendelte meg Maria Bufalini, Antonio Caccialupi felesége, hogy a családi kápolnát díszítse a lauroi San Salvatore templomban. Az elnyújtott forma az eredeti rendeltetési helyből ered egy szárnyas oltárkép részeként, melynek oldalai (amik sosem lettek megfestve) a szeplőtlen fogantatást (aminek a kápolna is dedikálva volt) és Joachim és Anna szenteket kellett volna ábrázolnia.
A késő reneszánsz művészeti életrajzíró Giorgio Vasari szerint Parmigianino Róma kifosztása alatt dolgozott ezen a festményen, és abba kellett hagynia, amikor a várost feldúlták a birodalmi csapatok. El tudott menekülni váltságdíj fizetésével, miközben nagybátyja Rómában maradt, és el tudta rejteni a festményt a Santa Maria della Pace refektóriumában.
1558-ban a Bufalini család úgy döntött, hogy áthelyezik a Sant'Agostino at Città di Castelloban lévő kápolnájukba, ahonnan 1790-ben az angol festő, James Durno szerezte meg. Angliában Albercon márki vette meg 1.500 guineaért (gini), majd sorozatos tulajdonos cserék után a Nemzeti Galériába került 1826-ban.
Ha többet akarsz megtudni a művészről, vess egy pillantást a cikkre "Minden, amit tudnod kell Parmigianinoról".