Ebben az élethűen lekövetett csendéletben Martin Johnson Heade öt magnóliát ábrázol virágzásuk különböző szakaszaiban. A háttér aranyló fénye, valamint a plüss bársonyszövet kompozíció ellensúlyozza a virág különféle minőségeit: a finom, sima krémfehér szirmokat; a durva szárakat; és a levelek viaszos felületét, amelyek közül az egyik gombával fertőzött.
Pennsylvaniában egy sikeres, gazdálkodó családban született, Heade korai éveit vadászattal, horgászattal és a természet szeretetének megtanulásával töltötte—ez a szenvedély késztette arra, hogy inkább tájképeket és csendéleteket fessen, mint egyéb műfajokat. A vándorló művészek korában megszokotthoz képest is többet és változatosabb helyekre utazott, így többfelé élt Európában és Amerikában, valamint három alkalommal utazott Dél-Amerikába.
Heade 1883-ban költözött Floridába, ahol az olyan virágzó trópusi virágok, mint a magnólia, felkeltették érdeklődését a természettudomány iránt, és művészileg is elcsábították. Gyakran festett magnóliákat, kompozíciókat alkotott, amelyek végtelenül változatosak voltak és bizonyítékot szolgáltattak azon sokszínű átalakulásnak, amelyeket alkotás közben előidézett. Művészetében való finom eltolódás részben Heade modern érzésvilág iránti fogékonyságának tulajdonítható. Bár Heade munkái élete során csak korlátozott művészi elismerésben részesültek, festményeit az 1940-es években ismét felfedezték, és azóta közismert modern amerikai mesterek közé emelkedett.
Kellemes szombati napot!
Ui. A művészettörténet talán legismertebb virágai a Napraforgók ugye, hogy tudod kitől! :) Ezen a linken olvashatsz bővebben is a friss kutatási eredményekről!