Ma elkezdjük különleges hónapunkat a Toledói Művészeti Múzeummal; reméljük, hogy élvezni fogod együttműködésünket! :)
A fenséges fák és a rendkívüli fény ezen a festményen Théodore Rousseau tájképeinek jellegzetességei. Egy részben eltakart plébános lóháton utazik a vidéki úton a késő októberi vidéki tájon keresztül, a lemenőben lévő Nap utolsó sugarai által megvilágítva. Rousseau ezt az eltűnőben lévő fényt úgy ragadja meg, mint egy tüzes izzást, ami meggyújtja az ősz színeit.
Rousseau volt a vezetője a Barbizoni iskola nevezetű művészcsoportnak, akik a Párizstól délre fekvő Fontainebleau erdőben található faluról kapták nevüket, ahol gyakran festettek. Rousseau az inspirációját a 17. századi holland tájkép festményekből nyerte és különösen magának a természetnek a tanulmányozásából. Ő és a többi barbizoni festő, mint Diaz de la Peña és Corot, úgy gondolták, hogy az odakint való festéssel megragadható a természet azonnalisága, ezt a gyakorlatot pedig később az impresszionisták is átvették. Rousseau azonban nem szigorúan azt örökítette meg, amit látott. Festményeivel a természet rejtélyein akart áthatolni és ezzel kapcsolatos saját érzelmi élményeit akarta átadni.
U.I. A Fontainebleau erdő és Barbizon faluja nagyszerű nyaralási úticélok! Nézd meg itt (más remek művészeti utazási helyszínekkel együtt)! <3