A hatalmas vászon az olasz Scuola Grande di San Marco (Velence) fogadó szobáját ékesített, a város egyik legrangosabb és befolyásosabb konframságát. Gentile Bellinitől rendelték meg 1504-ben, de befejezetlenül maradt a művész 1507-ben bekövetkezett halála miatt. Megállapíthatatlan, hogy ekkor milyen stádiumban volt a festmény, de végül a testvére, Giovanni, befejezte a művet, ahogy végrendeletében kérte. A különböző részek festőkhöz rendelése vitatott a a tudósok által, azonban a döntő vélemény, hogy Gentile meghatározta a mű fő vonalait, ahol velencei vonások jelennek meg az egyébként mediterrán és keleti épületeken (mint például az obeliszk és a mecset minaretjei). Ezek ismertek lehettek a művész számára akit 1497-ben Konstantinápolyba küldtek, hogy II. Mehmednek dolgozzon.
Giovanni másrészről feltehetőleg az intenzív portrékért volt felelős a baloldali gyülekezetnél.
A mai művet a Pinacoteca di Brera jóvoltából mutathattuk. <3
u.i.: fedezd fel az összefüggést a Bellini testvérek és Andrea Mantegna között a lenyűgöző művészetükön keresztül itt!