Thomas Eakins
A legtöbb portré célja amellett hogy megőrizze a modellje megjelenését, az, hogy megörökítse gazdagságát, hatalmát, kiváltságait vagy hírnevét. Ezzel a portréval a tanár egy tanulót tisztel meg, egy kreatív zsenit ünnepel, akit a legtöbb amerikai nem tudott, és nem is akart elismerni.
A portré festője Thomas Eakins volt, aki a 19. század utolsó negyedének egyik legnagyobb amerikai festője és befolyásos tanár volt. Kissé rendhagyóan közelítette meg a festészetet, a természet közvetlen és alapos megfigyelését szorgalmazta. Eakins gyorsan a Pennsylvaniai Művészeti Akadémia, az ország vezető művészeti iskolájának igazgatója lett, de elvesztette pozícióját, miután azzal vádolták meg, hogy diáklányokat tett ki egy meztelen férfimodellnek.
Ezen a festményen Henry Ossawa Tanner látható, az első nemzetközileg ismert afroamerikai művész. 1859-ben született, az Afrikai Metodista Episzkopális Egyház püspökének és egy szökött rabszolgának gyermekeként. Kezdetben autodidakta művész volt, majd Eakins tanítványa lett a Pennsylvaniai Művészeti Akadémián a déli államok polgárháború utáni visszafogadásának idején. Diáktársai megfélemlítették és bántalmazták származása miatt. Később, sok amerikai sorstársához hasonlóan, ő is törekedett arra, hogy Európában fejezze be a tanulmányait. Az első világháború előtt Párizs volt a világ kulturális fővárosa. Az Academie Julian-en szerezte meg diplomáját, az emberi test, építészet és tájképek kíváló festőjeként, olyan képességek kombinációjával, melyek lehetővé tették számára, hogy elérje a nyugati művészet csúcspontját, történelmi és vallási tárgyú képek alkotását. Az amerikai áruházmágnás, Rodman Wannamaker támogatásával Tanner Palesztínába utazott. Bibliai és keleti témájú festményeit részben a hitelességük miatt ünnepelték. Sok későbbi afroamerikai művészhez hasonlóan—festők, írók és zenészek—Tanner is barátságosabbnak találta Párizst, mint bármely amerikai várost és felnőtt élete nagy részét ott töltötte, megkapv az elismerést alkotói zsenialitása miatt.
Ez a portré 1902-ben készült, egy rövid hazautazása során. Eakins személyes tiszteletét rótta le akkorra már híres tanítványa előtt. Valójában Eakins arról ismert, hogy egy maroknyi korábbi tanítványát lefestette. A művész birtokában maradt ez a festmény a haláláig. Míg sok kortársa faji előítéletei miatt nem tudta elismerni egy fekete ember kreativitását, Eakins megörökítette azt. Szándékosan alkalmazza az ősi művészeti konvenciót, melyet a klasszikus ókori és a reneszánsz nagy művészei felismertek volna. Eakins meleg fényben fürdeti Tanner homlokát, szimbolizálva a múzsáktól ajándékba kapott belső kreatív zsenialitását.
Mai festményünket a The Hyde Collection jóvoltából mutatjuk be.
U.i. Tudjatok meg többet Tanner-ről, az afroamerikai művészet úttörőjéről, ide kattintva!