Alfred Kubin
Ma van a Mentális Egészség Világnapja.
Alfred Leopold Isidor Kubin egy osztrák nyomdász, illusztrátor, és alkalmi regényíró volt, akit a Szimbolizmus és az Expresszionizmus egyik legfontosabb képviselőjeként tartanak számon. Depresszióban szenvedett és idegösszeroppanást kapott mielőtt huszadik életévét betöltötte volna, majd 1896-ban öngyilkosságot kísérelt meg édesanyja sírjánál, akinek korai halálát soha nem tudta feldolgozni.
Sem az irányváltoztatásra sem a sínek végén lévő szakadék elkerülésére nem képes, tehetetlen ember egy hullámvasúton száguld a végzete felé. Két keze a háta mögött összekötve, arckifejezése rideg és kifejezéstelen. Kubin az általános emberi kondícióra reflektálva veti papírra ezt a művét. 1904-ben lánytestvérének írt levelében így fogalmaz: "A világ és az azt alkotó erők sorsa egy, a halál és a megsemmisülés. Egyszer minden ember ideje lejár megmásíthatatlanul. Végzetünk olyan, mint a a gépeké, egy eleve elrendelt, sorszerű páyán ér utol."
A mai remekművet a bécsi Leopold Múzeumnak köszönhetően tudjuk bemutatni.
U.i. Ide kattintva olvashatsz négy művészről, akik elmebajban szenvedtek, és arról, hogy betegségük hogyan hatott művészetükre.