Négy Próféta

A kazah művész, Bakhyt Bapishev Négy próféta című festménye három, emberi szemekkel rendelkező kőszobrot ábrázol. A magas láthatár jellemző a keleti művészetre, az ég azúr és kék színben csillog. A kövek ábrázolásánál a barna és a fekete árnyalatok dominálnak, míg a világos bézs tónusok paletta-késsel történő festésének speciális technikája bronz ragyogást kölcsönöz a festménynek.

 

Az antropomorf kőszobor a balbal (a nomád török és kipcsák népek sírra helyezett kőszobra). Az iszlám megjelenésével betiltották az emberek és állatok ábrázolását, így ritka a 11. századból származó balbal. A hiedelmek szerint a balbalok egy halott őst testesítenek meg, aki védi és vigyáz az élő rokonaira. Kazahsztánban mágikus jelentőséget kaptak, jóságos szellemeknek ajánlották fel őket.

 

A műkritikusok Bapishev munkásságát a műveltség diadalának szükségeként, a nemzet szellemi hagyományainak folytatásaként értelmezik. A köveknek emberi kinézetet kölcsönözve a művész azonosítja az embert és a természetet, mely a természeti filozófiára, a tengrizmusra jellemző; ennek a világképnek a központi alakja Tengri(közép-ázsiai égisten a kora középkorban).  A tengrizmus követői a természetes és kozmikus erőt dicsőítik, hisznek a természet és az ember egységében, és a természet szellemeiben, például hegyek, folyók, fák, bolygók és ősök lelkében.

 

Az alkotó feladja a rejtvényt a festmény címével, csak három szobrot vagy prófétát látunk. Ki vagy mi a negyedik? Ha jobban belegondolunk, talán a negyedik a néző, vagy az ég, esetleg az egész halom kő alul.

 

- Zhameli Khairli

 

Ui. A balbalok kicsit emlékeztetnek más titokzatos kőalakokra, bár a Húsvét-szigeteken sokkal nagyobbak találhatók. A monolit Moai szobrokról itt olvashatsz!