Öreg Junier kocsija

Az öreg Junier zöldségeket árult, amelyeket minden reggel a helyi párizsi piacon vásárolt. Sok éven át a művész barátja volt; a felesége Rousseau-nak főzött. Mivel a festő tartozott neki némi pénzzel, és Junier úr nemrég vásárolt egy lovat, amelyre nagyon büszke volt, megegyeztek, hogy Rousseau fest egy képet róla.

Rousseau egy fénykép alapján dolgozott. Számos fontos változtatást eszközölt azonban, amelyekből kiderül, hogy milyen alkotói folyamatot folytatott. Kihagyott egy fát a körúton, és különösen a három kutya méretével és helyzetével játszott. Ezeknek vizuális funkciójuk van. A kövér fekete kutya mélységet ad a szekérnek. Tudjuk, hogy amikor Max Weber (a híres és jelentős német szociológus, történész, jogász és politikai közgazdász) megjegyezte Rousseau-nak, hogy a fekete kutya túl nagy a kép teljes léptékéhez képest, a művész azt válaszolta, hogy a festménye ezt követeli meg. A szekér előtt trappoló miniatűr kutya viszont monumentalitást kölcsönöz a kancának. Meglehetősen furcsán áll a patái hegyén, ezzel kiemelve a földre vetett árnyékokat. Ez a kanca, mint egy táncos a hegyein, szinte lebegni látszik a térben. Rousseau nagyon szerette ezt a fajta paradoxont, amely egyes szereplőket a tisztán képi térben lebegővé tesz.

U.I. Szeretjük Rousseau-t! Leginkább a fantasztikus dzsungeleit! Itt láthatod őket. <3