Gabriel von Max (1840-1915) osztrák festő volt aki a Prágai Képzőművészeti Akadémián kezdte tanulmányait, ahol parapszichológiát, darwinizmus és ázsiai filozófiát tanult. 1863-tól 1867-ig festeni tanult a Müncheni Akadémián, Karl Theodor von Piloty keze alatt.
A darwinizmus tanulmányai hatására Max egy seregnyi majommal osztotta meg lakhelyét München külső területén. Családként tekintett rájuk, sokszor a festményei tárgyai voltak. Max munkáinak gyakori témái a szeretet, vallás, halál és a túlvilág voltak.
Ebben a festményben, a Lelencgyermek apácával, Max leváltja a főemlősök tárgyát egy emberibb eszmecserére, egy újszülött és egy apáca között. Eredeti nyelvén a mű Findelkind, ami elveszett vagy megtalált gyermeket jelent, tipikusan egy születés után anyja által lemondott gyermekre használják. Ezen a festményen Max tartózkodik a Piloty iskola sötét palettájától és tompább palettát használ, kevesebb, tisztább színekkel. A végeredmény egy lenyűgöző ábrázolás egy elhagyott babáról, apácába kapaszkodva, aki igyekszik megnyugtatni az újszülöttet, mindez kiemeli Max szereteti és vallási témáit.
-Heidi Werber
U.I. A csöpp újszülött a festményen olyan édes és törékeny... Láss még cuki babákat a művészetben Rubenstől Cassattig itt. <3