Csodás vasárnap

Vallotton fametszetei gyakran tematizálnak családi jeleneteket, fürdőző nőket, portrékat, valamint utcai tömeget és tüntetéseket – érdekes módon több olyat, amelyen a rendőrség anarchistákra támad. Általában inkább típusokat ábrázolt, mint egyéneket. Kerülte az erős érzelmek kifejezését, és – ahogy Sasha Newman művészettörténész írta – "a kijózanító durvaságot fanyar, csaknem ironikus humorral ötvözte".

Vallotton grafikai művészete az Intimités (Intimitások) című alkotásában érte el csúcspontját. A férfiak és nők közti feszültséggel foglalkozó, tíz szobabelsőből álló sorozat 1898-ban, a La Revue blanche-ban jelent meg. Vallotton fametszetei széles körben terjedtek folyóiratokban és könyvekben Európában és az Egyesült Államokban egyaránt, és feltételezhetően jelentős hatást gyakoroltak Edvard Munch, Aubrey Beardsley és Ernst Ludwig Kirchner grafikai munkáira.

Vallotton 1892-ben csatlakozott a Les Nabis csoporthoz, amelynek tagjai közé tartozott Pierre Bonnard, Ker-Xavier Roussel, Maurice Denis, valamint Édouard Vuillard, akivel Vallotton életre szóló barátságot kötött. Az 1890-es években, amikor Vallotton szoros kapcsolatban állt az avantgárd mozgalommal, festményei fametszeteinek stílusát tükrözték: lapos színfelületek, kemény élek és leegyszerűsített részletek jellemzi őket. Témái között zsánerjelenetek, portrék és aktok szerepeltek. Les Nabis-korszakának legtipikusabb művei a szándékosan esetlen Nyáresti fürdőzők (1892-93), amely jelenleg a zürichi Kunsthausban található, valamint a szimbolista Holdfény (1895), amelynek a párizsi Musée d'Orsay ad otthont.