Vincent van Gogh
Mostantól egy hónapon át a Cincinnati Art Museum gyűjteményéből válogatunk. Sorozatunkat Van Gogh festményével kezdjük. Jó szórakozást! :))
1890 májusában Vincent van Gogh elhagyta a Saint-Rémy-i szanatóriumot és a Párizstól északra fekvő, általa "édeninek" nevezett Auvers-sur-Oise faluba költözött. Július 27-én mellkason lőtte magát, két nap múlva meghalt. A szenvedő művész mítosza, akit elmebetegsége képessé tett, hogy a művészet határait felülmúlja, azóta is színezi a róla kialakult képet. Van Gogh maga jegyezte fel, hogy rohamai ösztönözték arra, hogy a rohammentes időszakokban dolgozzon; élete utolsó hónapjaiban Auvers-ben szinte naponta alkotott egy-egy festményt.
Öccsének, Theonak írt, 1890. június 30-ai keltezésű levelében van Gogh az Aljnövényzet két emberi alakkal struktúrájáról és ragyogó színeiről magyaráz: "Az ibolyaszín nyárfatörzsek merőlegesen, oszlopszerűen keresztezik a tájat", majd hozzáteszi "az aljnövényzet mélye kék, a nagy törzsek alatt pedig fehér, rózsaszín, sárga és zöld virágok nyílnak." A buja fű- és virágszőnyeg valamint a karcsú fatörzsek közt egy szerelmespár rejtőzik, akik a természet termékenységének témáját tovább hangsúlyozzák.
A festmény van Gogh Auvers-ben készült munkáira jellemzően ezüstös színtónusú. Bár ecsetkezelése sebes és ösztönös, színei erősek és metszőek, érzelmei nyersek és láthatóak - a kompozíció mégsem utal pszichológiai szenvedésre. Dupla négyzet nagyságú vászonra festette, a vászon szélessége kétszer akkora mint a magassága. Van Gogh számos késői festményén kísérletezett e panoráma nézet művészi lehetőségeivel.
Ha szeretnéd, hogy van Gogh mindig veled legyen, a Vincent van Gogh Notebookot pont neked találták ki :)
Ui. Vajon a művészet mentette meg az életét? E cikk szokatlan szemszögből vizsgálja Vincent van Gogh elmebetegségét.