Francia ősz

Mai képünk, melyet Emily Carr Bretagne-ban készített, a francia vidéki táj magabiztos ábrázolásaként nagy előrelépés a festőnő művészi útkeresésében. Végre felszabadult a kis részletek aprólékos kidolgozásának korlátai közül, és láthatóan a posztimpresszionisták stílusát megismerve elkezdett élénk ecsetkezeléssel, széles vonásokkal dolgozni, amellyel az egész festményt átható dinamizmust ért el. Carr ezáltal képes volt felépíteni egy harmonikus kompozíciót, miközben meg tudta ragadni a kies francia táj ritmusát, a különböző természeti elemek közti átmeneteket.

A kanadai művész Franciaországban töltött ideje alatt buzgón vette nyakába a vidéket, így emlékezve vissza élményeire: "Jártam a környéket, vállamon zsákom a vázlatfüzetemmel. A földek gyönyörűek, mintha egy derűs szőttest látnék vörös-arany búzából, hűvösen halovány zabból, a frissen művelt föld pirosas lilájával, a fű élénk zöldjével és a rendes, értő gonddal nyírt fákkal." A francia vidéki táj felfedezése új távlatokat nyitott Carr stílusában; fókuszába a táj egysége, élő ereje és alapvető struktúrája került annak realisztikus ábrázolása helyett.

Ha többet szeretnél megtudni arról, mennyit tanult Emily Carr a posztimpresszionistáktól, Neked ajánljuk a Posztimpresszionizmus bevezető online kurzusunkat. :)

Ui.: Emily Carr nagyon szerette az érintetlen kanadai tájat is. Élete vége felé azonban másfelé fordult a témaválasztásában: utolsó festményei az ipari tevékenység pusztítását mutatták be a természetben. Ezen a linken felfedezheted a természetet mindenek elé helyező művészetét!