Önarckép szőrmével szegélyezett köntösben

Eljött az ideje egy újabb együttműködésnek! A következő négy vasárnapon a Bayerische Staatsgemäldesammlungen (Bajor Állami Képgyűjtemény) müncheni Alte Pinakothekben őrzött csodálatos darabjait mutatjuk be. Nézd meg őket a közösségi média oldalainkon (Facebook, Twitter és Instagram). Egy abszolút művészettörténeti klasszikussal kezdünk. Jó szórakozást!

Albrecht Dürer nürnbergi festő 1500-ban készült önarcképe nemcsak az Alte Pinakothek, hanem az egész nyugati művészettörténet egyik leghíresebb alkotása. Az életnagyságú műalkotás fordulópontot jelent a középkor végén.

Bármennyire is modern a mű a maga határozott karakterességével, mégis a középkorban uralkodó erős keresztény hatásokat idézi. A frontális megjelenítés a Salvator Mundi (Jézus Krisztus, a világ megváltója) ábrázolásokat idézi. Dürer művészi munkássága is köthető a keresztény tematikához, hiszen a grafika vagy a festészet képes világot teremteni , sőt "újjáteremteni". A kép bal oldalán lévő latin felirat fordításban így szól: "Így festettem én, a nürnbergi Albrecht Dürer, 28 éves koromban önmagamat maradandó színekkel". Ez már a harmadik önarcképe, de az első, amely ilyen radikálisan szakít a hagyományos festészettel.

A vállig érő haj Krisztus alakjának szándékos analógiájaként értelmezhető. Szokás őt fiatalemberként ábrázolni, középen elválasztott, vállig érő frizurával. Dürer egy szakrális motívumot dolgoz át, és bizonyos fokig Krisztushoz hasonlóként mutatja be önmagát. Ennek megfelel a makulátlan és idealizált megjelenés, valamint a nemesi öltözet.

A festő a kezét a portrén középre helyezi. Belenyúl nyest bundájába, amely a korabeli öltözködési szabályok szerint a legmagasabb osztályok számára volt fenntartva, és neki, mint kézzel dolgozó művésznek, tulajdonképpen nem is volt megengedett. Ez a gesztus tehát úgy is felfogható, mint a ranglétrán való felemelkedési szándékának kifejezése.

Albrecht Dürer híres monogramját védjegyoltalom céljából használta művein: "A" mint Albrecht és "D" mint Dürer. Így jelölte meg, hogy az ő alkotása és egyúttal dokumentálta munkája magas színvonalát. Dürer idején a művészek még céhekbe szerveződtek és státuszuk hasonló volt a kézművesekéhez. Az akkori mércével mérve újnak számító, modern művészről az a vélemény alakult ki, hogy leleményes és találékony. Egy önarckép úgy tanúskodik erről a felfedezési folyamatról, mint a korabeli művészek egyetlen más alkotása sem.

Dürer életében a kép valószínűleg nürnbergi házában függött, később a városházára került, majd 1805-ben Münchenben adták el. A festmény magángyűjtőktől a városháza dísztermébe, majd a királyi festménygyűjteménybe került. Így alakult át egyéni portréból a város büszkeségévé, végül pedig a művészettörténet klasszikusává.

Ui. Ebből a cikkből még többet megtudhatsz Dürer fenti önarcképéről. Nagyon érdekes!

Uui. Nézd meg más reneszánsz remekművek reprodukcióit a DailyArt Prints oldalunkon!