Őszi tájkép vízeséssel

A márciussal együtt a nők történelmének hava is a végéhez közeledik, de ez nem akadályoz meg minket abban, hogy továbbra is női művészek alkotásait mutassuk be! :) Ma Ike Gjokuranról (Ike Gyokuran, 1724-1784), egy japán festőnőről, kalligráfusról és költőről olvashatsz. Kiotóban már életében is híres volt, és népszerűsége Japánban máig töretlen.

Gjokuran a budzsinga (bujinga) festőiskolához tartozott, amely a magukat műveltnek, egyedinek és függetlennek tartó japán művészek körében volt igen népszerű. Ők a hagyományos kínai kultúra felé fordultak ihletért.

A művésznő még gyermekként kapta a Gjokuran művésznevet, amely Drágakő hullámokat jelent, valószínűleg festőoktatójától, Janagiszava Kientől (Yanagisawa Kien). Később a szintén művész Ike no Taigához ment feleségül, így házassági nevén, Ike Gjokuranként vált ismertté. A pár hírhedten különc életet élt. Egyenlő felekként, együtt alkottak, kölcsönösen hatást gyakorolva a másik művészetére, és gyakran zenéltek is együtt szabadidejükben. Ez igen szokatlan volt egy olyan társadalomban, ahol a nőket a férfiakhoz képest általánosságban is alárendeltként tartották számon, nemhogy még festőként is tevékenykedjenek. Olyan feljegyzést is ismerünk, miszerint Gjokuran a szemöldökét sem borotválta, ahogy az házas nőként szokásos lett volna a korban.

Mai festményünkön egy őszi tájképet látunk sziklaszirtekkel és egy vízeséssel. A festőnő a finom ecsetvonások mellett szögletes, sötét élű, kalligráfiára emlékeztető vonásokat is használt.

Ui.: Ismerkedj meg egy másik, Meiji-kori női művésszel, Nógucsi Sóhinnal (Nōguchi Shōhin). <3

Uui. Ne felejts el bekukkantani a DailyArt Printsre, ahol híres festmények csodálatos reprodukcióit láthatod, itt!