A lábadozó

A beteg gyermek témája gyakori a 19. század végi művészetben, különösen a női művészek körében. Schjerfbeck számára a téma személyes volt; kislányként súlyos csípősérülést szenvedett, és a betegség attól kezdve végigkísérte életét. 

Ugyanakkor a téma feldolgozása nála a reményről, a gyógyulásról és az életerő visszatéréséről szól, ahogy azt ennek a műnek a címe is sugallja. A kép két részre oszlik: világosra és sötétre. A két irányból áradó fény köti össze a képet egy egésszé. A művész dolgozószobájába – hasonlóan a képhez – a fény két oldalról jutott be. Schjerfbeck ecsetkezelése élénk, fényábrázolása az impresszionizmuséra emlékeztető. A kislány kezében tartott ág az új élet szimbóluma. A mű címe - A lábadozó - is arról árulkodik, hogy egy beteg gyermek gyógyul. A tavasz ragyogó fénye elárasztja a szobát és a kislány arcát.

A festmény Párizsban dicséretet kapott – és helyet a párizsi Szalonban. A fogadtatás odahaza, Finnországban kezdetben ellentmondásos volt, a képet túlságosan realisztikusnak tartották. Pályafutása során Helene Schjerfbeck tovább vizsgálta a témát, és később a mű több változatát is elkészítette. 

A kép a helsinki Finn Nemzeti Galéria (Finnish National Gallery) gyűjteményének része, és az Europeana jóvoltából mutatjuk be.

Ui. Tudj meg többet Helene Schjerfbeck életéről, és nézd meg még több csodálatos művét!