Csendélet

Robert Duncanson életművében ritkán találkozhatunk csendélettel; mindmáig csak hét ilyen művét ismerjük. A műfaj nagyjaihoz hasonlóan ő is változatos ételeket ábrázolt: almákat, narancsokat, szőlőt, mazsolát, magvakat, ananászt és lépesmézet. A két utóbbi étket egzotikusságuk okán gyakran szerepeltették a viktoriánus kori csendéleteken; az ananász a déli államokban a vendégszeretet jelképe volt. Mai festményünk stílusa átmeneti, fellelhetők rajta mind a korai, mind a középső XIX. századi amerikai csendéletek jellemzői. Ez részben a keletkezésének idejéből adódik, részben pedig abból, hogy a határvidéken készült, amely kissé le volt maradva a keleti parthoz képest a művészetek fejlődését tekintve.

A február a feketék történelmének hava. Robert Duncanson XIX. századi, európai és afrikai felmenőkkel rendelkező amerikai tájképfestő volt. A műfaj híres amerikai művelői, többek között Thomas Cole művei voltak rá olyan nagy hatással, hogy Duncanson is a tájképfestészetet választotta hivatásának, és széles körben elismert művei nyomán a második generációs Hudson River School művészei közé sorolják. A polgárháború előtti Amerikában szabad fekete férfiként az amerikai és brit abolicionista közösségekhez fordult, akik támogatást nyújtottak számára karrierje során. Őt tekintik az első nemzetközileg ismert afroamerikai művésznek.

Ui.: Duncanson egy másik csendélete szerepel az "Ételek-italok" témájú képeslapgyűjteményünkben. :)