Sziklakapu

Karl Friedrich Schinkel volt a Porosz Királyság első számú építészmestere, emellett várostervezőként és festőként is tevékenykedett. 1798 és 1800 között Friedrich Gilly és apja, David Gilly alatt tanult Berlinben. Egy itáliai útja után, 1805-ben kezdett független festőként dolgozni, majd mint az egyik legkiemelkedőbb német építész szerzett hírnevet a Berlinben és környékén megalkotott neoklasszikus és neogótikus épületeivel.

Mai festményünkön Schinkel első itáliai útján szerzett élményeit dolgozta fel, amikor többek között Friuliba is eljutott. Egy magával ragadó, magashegyi barlangból nézünk le egy mély szurdokba. Egy nyílásban harangot látunk, tőle jobbra egy szerzetes ülve imádkozik. Bal oldalon, egy sziklás kiszögellésen fenyők merednek az ég felé; lejjebb, egy keskeny hegyi úton három vándor folytatja útját egy öszvérrel. Egyikük éppen lenéz az alattuk legelő kecskenyájra; velük szemben egy kastély és egy parasztház látszik egy hegycsúcson. A háttérben, az esti nap gyenge sugarainak homályában a hegyvidéki táj kitárul, ahogy a horizontba olvad. A kompozíció keretbe foglalása és a terek lépcsőzetes elrendezése Schinkel színházi dekorációit idézi.

Mai festményünk bemutatását a berlini Alte Nationalgalerie-nek köszönhetjük.

Ui.: Gyönyörű tájkép! Amikor a német romantikára gondolunk, azonnal eszünkbe jut a kor másik nagy festője: Caspar David Friedrich. Az ő műve az egyik legnépszerűbb nyomatunk az Áruházban. Ha pedig még többet szeretnél megtudni a művészről, ezen a linken bemutatjuk a 10 leghíresebb alkotását!