Zoé, Athén lánya

Lenyűgöző intellektusának és mély spiritualitásának köszönhetően Julia Margaret Cameron mindig is könnyedén mozgott a viktoriánus kori Anglia szellemi elitjének köreiben, ismerősei között tudhatta többek között Tennysont, Herschelt, Darwint, Ruskint és Carlyle-t is. Amikor 1863-ban hozzájutott egy fényképezőgéphez, a médiumban nem környezete pontos megörökítésének lehetőségét látta meg, hanem arra használta, hogy bibliai és irodalmi ideákat – az ártatlanságot, az odaadást, a bölcsességet, a szenvedélyt – képezzen le segítségével, alanyként legközelebbi barátait felkérve.

Mai fényképünkön Cameron nővérének örökbefogadott lányát, May Prinsepet láthatjuk. Azáltal, hogy engedett egy kis mozgást és szándékosan csökkentette az élességet, Cameron elérte, hogy a mű szinte lélegezni kezdjen, mintha belső életerő fűtené. Az elkészült kép így már nem is igazán egy portré, mint inkább egy szeretettel és vágyódással átitatott költői vízió. A fényképet Lord Byron 1810-es Maid of Athens (Athéni lány) című versének egy részlete ihlette – egy vers, amelyben a vágy, az emlékezés és az odaadás hangjai fonódnak össze. Byron szavaihoz hasonlóan Cameron fényképének sem a részletes leírás, hanem a megidézés a célja, amivel az alanyt az érzelmek és az idealizált szépség megtestesülésévé formálja.

Ui.: Ezen a linken többet is megtudhatsz Julia Margaret Cameronnak, a preraffaeliták legnagyobb fényképészének izgalmas művészetéről!