Önarckép pezsgőspohárral

Az Önarckép pezsgőspohárral Max Beckmann német festő, tervező, metszetkészítő, szobrász és író harmadik, már az első világháború után készült önábrázolása. Korábban kórházi kisegítőként, majd stúdiójában alkotó művészként festette meg magát, ezen a művén viszont egy szórakozóhely bárjában pezsgőt iszogató, elegáns szmokingot viselő dandy szerepét öltötte fel, felelevenítve ezzel egy gazdag hagyományokkal rendelkező motívumot. A részegeskedő, mulatozó emberek ábrázolása igen népszerű volt a XVII. századi holland és flamand festészetben. Beckmann portréja azonban nem a fékevesztett vidámságról árulkodik: a művész sovány feje koponyára emlékeztet, bőre színe zöldes, szemében pedig a vörös és sárga árnyalatai pislákolnak. Teste ebben a már-már kifacsart pózban is alig fér bele a kép szűkös kereteibe. A háttérben egy groteszk alak nevet; bal oldalt a tükörben baljós echóként ugyanaz az arc nevet vissza rá.

Az első világháború utáni időszakot heves politikai és társadalmi felfordulás jellemezte. Míg a háborúból meggazdagodók csoportja szórakozóhelyeken, kabarékban és luxusszállókban herdálta vagyonát, számtalan ember jutott mélyszegénységbe. Beckmann festményén a betegeskedő bon vivant ambivalens alakjának bőrébe bújik, aki még egy kis élvezetet próbál kipréselni az életből. A helyszín valószínűleg a berlini Frankfurter Hof, ahol (kortárs szemtanúk szerint) kedvenc itala a pezsgő volt. A művész később is ezt a szerepet fogja játszani: a fennkölt milliomosét, aki puszta megfigyelőként tart tükröt a társadalom elé.

Mai festményünket a frankfurti Städel Museumnak köszönhetően mutathattuk be.

Ui.: Tetszett mai művünk? Akkor érdemes megnézned ezt a cikket a művészettörténet 12 legjelentősebb önarcképéről.