Miután a brüsszeli akadémián François-Joseph Navez mellett tanult, Alfred Stevens 1852-ben Párizsban telepedett le. Stevens, aki Édouard Manet nagy rajongója volt, főleg realista portrékat készített, amelyben kiváló színérzéke segítette. Divatos hölgyekről festett pazar portrékat a Második Császárság idején. 1867-ben, amikor az Őszi virágok is készült, karrierje csúcsán volt. Mesterien adta vissza a különböző anyagok textúráját, alanyai mellé pedig értékes tárgyakat helyezett, ezzel helyezve őket fényűző környezetbe. A luxusnak ezt az érzetét az Őszi virágokban érdekes módon éppen a visszafogott színhasználattal, az éles kontrasztok hiányával teremti meg. A komor színek – fekete, szürke, szürkés- és olívazöld – finom harmóniája itt-ott néhány enyhe hangsúllyal segít létrehozni a hivalkodás nélküli gazdagság, a diszkrét bőség légkörét. III. Napóleon bukása előtt Stevens gyakran járt Compiègne-be és a Tuileriák palotájába a császári udvarba. Az impresszionizmus térnyerésével azonban munkái iránt egyre csökkent a kereslet.
Mai festményünket a brüsszeli Belgiumi Királyi Szépművészeti Múzeumnak köszönhetjük.
Kedves Olvasónk! Szeretnénk segítségedet kérni, hogy kifejleszthessük a DailyArt alkalmazás egy új, még inkább felhasználóbarát verzióját. Ezen a linken többet is megtudhatsz a projektről. :) Köszönjük!
Ui.: Ha már ismered Édouard Manet műveit, de izgalmas életének részleteire is kíváncsi lennél, ez a cikk éppen Neked való!