Mária eljegyzése

Mária eljegyzése, más néven Lo Sposalizio a reneszánsz egyik leghíresebb  művészének, Raffaellónak az olajfestménye. A festmény 1504-ben készült a Città di Castello-i San Francesco ferences templom számára, és a Mária és József közti esküvői szertartást ábrázolja.

A jelenet egy nagy téren játszódik, a háttérben 16 oldalú kerek templom áll, amelybe egy lépcsőn keresztül léphetünk be, és amelynek bejárati ajtaja a horizont felé nyílik. Az oszlopcsarnok közepén, a templomajtó előtti boltív felett a művész aláírása – "Raphael Urbinas" (urbinói Raffaello) – és a dátum "MDIIII" (1504) látható. Az előtérben egy esküvői szertartást látunk, és szemtanúi vagyunk annak a pillanatnak, amikor a házasulandók, Szent József és Szűz Mária a pap előtt gyűrűt cserélnek.

Jobbra egy fiatalember egy gallyat tör el a térdével, míg Szent József mögött négy másik fiatalember gallyat tart (az apokrif evangéliumok egyik epizódjára utalva). A Mária eljegyzése valójában egy olyan jelenetet ábrázol, amelyet a négy kanonikus evangélium egyike sem ír le. A történet a fiatal Szűz Mária életére összpontosít, aki serdülőkorát a jeruzsálemi templomban töltötte. Amikor férjet kellett választania, nem tudott választani a kérők közül. A főpap ezért úgy segített neki, hogy mindegyik férfinak adott egy-egy gallyat, majd a jelre várt: az a gally, amelyik kivirágzott, Józsefé, a legidősebb kérőé volt.

Ui. Raffaello a Mária eljegyzését úgy festette, hogy Perugino ugyanilyen témájú oltárképét tartotta szem előtt, amely az 50 darabos "Olasz reneszánsz" képeslapszettünkben is szerepel. Cikkünkben pedig a tanítvány, Raffaello és nagy tanítója, Perugino egy-egy remekművének lenyűgöző elemzését olvashatod.