Az alkotók az életről, az emberiségről vagy a világ folyásáról szóló, moralizáló gondolataikat gyakran rejtették tudományos jellegű vagy oktató célzatú allúziók és allegóriák köntösébe. E gyakorlat népszerűségét jól mutatja mai képünk. Mathis Gerung alkotásán a Melankólia megtestesüléseként egy semmittevő, meglehetősen frivol és pazarló kisugárzású, szárnyas alakot láthatunk. Ez az ábrázolás szinte minden tekintetben Albrecht Dürer 1514-es remekművének az ellentéte. Az alak egy széles, a világot bemutató, kisebb részekre felosztott tájkép középpontjában trónol. Körülötte lovagi tornákat tartanak, mindenféle rendű-rangú ember élvezi az életét, kik szerencsejátékkal, kik bordélyban múlatják az időt, valamint látunk földjeiket művelő és bányában dolgozó jobbágyokat is. A négy évszak mindegyike megjelenik a művön; hol háború folyik, hol viszont béke honol; a félkész, még fedetlen vázú épületek szomszédságában pedig összeomló, felforduló erődítmények tűnnek fel.
Mindez (és mennyi minden még!) Sol, Luna és Mars befolyása alatt történik, akik megszemélyesítését a mű felső szélénél láthatjuk. Saturnus, a melankólia temperamentumát és a tudás keresését szimbolizáló bolygó az alsó szegélyhez közel, egy kisméretű matematikus alakjában jelenik meg. Ily módon a festmény a lét teljességét és múlandóságát mutatja be: azt, hogy mi, halandó emberek csupán magasabb, kozmikus, természetfeletti erők bábjai vagyunk.
Mai festményünket a Karlsruhei Tartományi Művészeti Múzeum (Staatliche Kunsthalle Karlsruhe) múzeumnak köszönhetjük. :)