Földi paradicsom

Egy időszakot követve, mikor párizsi jeleneteket alkotott Édouard Vuillard és Henri de Toulouse-Lautrec stílusában, Pierre Bonnard jóformán újraalkotta a művészetét 1905 körül. A művész új hangúlya a nagyarányú kompozíciókon, merész formákon és zseniális színeken megmutatják az informáltságát a kortársairól, akik Henri Matisse és Pablo Picasso, valamint a fókuszát az idilli tájképekre, egy téma, melyet korábban még nem fedezett fel.

Négy vászonból álló sorozat részeként, melyet 1916 és 1920 között festett kereskedőinek, Josse és Gaston Bernheimnek, "Földi Paradicsom" bemutatja Bonnard új, merész felfedezését a fényről, színnek és térnek. Itt a művész a növényzetet használta, hogy megteremtse a színpad szerű ívet a drámához, mely a szomorkodó Ádámot és a heverő Évát érinti. A kontraszt, melyet Bonnard létrehozott az alakok között úgy tűnik, hogy követi a hagyományt, miszerint a nő akit alapvetően szexuálisan mutatnak be, kapcsolatban áll a természettel, miközben a férfi, alapvetően értelmiségi és képes a földi dolgokon túllendülni. A kép kétértelműségét növeli az állatsereglet, többek között madarak, egy majom, nyulak és egy kígyó (itt leredukálva egy harisnyakötő kígyóvá). Ez a kevésbé Éden kerti paradicsom tükrözheti a művész válaszát Európa pusztulására az első világháború során, mely még javában tombolt mikor elkezdte a festményt.