A szöcske

Jules Lefebvre ismert a gyönyörű női figuráiról és a tehetségéről mint tanár. Professzor volt a párizsi Académie Juliannál. A híres tanítványai között volt Fernand Khnopff, Kenyon Cox, Félix Vallotton, William Hart, Walter Lofthouse Dean, és Edmund C. Tarbell, aki egy amerikai impresszionista festő lett.

De vissza a gyönyörű női figurákhoz. La Cigale először 1872-ben lett kiállítva a Párizsi Szalonban. Ez egyike Jules Lefebvre klasszikus női aktjainak, mely mint allegórikus illusztráció lett bemutatva Jean de La Fontaine híres tanmeséjéhez, A hangya és a szöcskéhez. La Fontaine meséjében a szöcske a nyarat énekkel és játékkal tölti el, miközben gúnyt űz a szorgos hangyából, aki készletet gyűjt és felkészíti házát a télre. Mikor a tél hideg szele fúj, a hangya jól fel van készülve, miközben a szöcske, aki nem készített semmilyen tartalékot a hangya segítségéért könyörög. A hangya visszautasítja, rámutatva arra, hogy a szöcske egész nyáron énekelt, úgyhogy most egész télen táncolnia kell. A festményt a Szalonban egy sor kísérte La Fontaine meséjéből - Quand la bise fut venue (Mikor a hideg északi szél fúj).

Az első Szalonon kiállítva az 1870-71-es porosz-francia háború után és a Párizsi Kommün felemelkedésével 1871-ben, valószínűsíthető hogy Lefebvre festménye kritikát is tartalmaz III. Napóleon császár uralmának szűklátókörű politikai nézetére tekintettel.