Diadalív

Ebben a drámai éjszakai jelenetben Henry Ossawa Tanner az első világháború francia elesettjeinek tiszteletére rendezett 1919. július 13-i párizsi emlékünnepet örökítette meg. A sokadalom itt névtelen tömegként jelenik meg; az alakok egy ragyogóan kivilágított kenotáfium (üres, szimbolikus sír) előtt gyűlnek össze, amelyet ideiglenesen a Diadalív, Párizs egyik jelképe mögött állítottak fel. Mint Tanner számos vallásos noktürnjében, a hűvös, égszínkék paletta és a tompa tónusok ünnepélyes, sőt spirituális hangulatot idéznek.

Párizs ismerős téma volt Tanner, a nemzetközi hírnévre szert tett afroamerikai művész számára, aki felnőtt élete nagy részét a francia fővárosban és Bretagne-ban töltötte. 1891-ben költözött Párizsba, hogy a Julian Akadémián tanuljon, és elismerésre tett szert a francia művészkörökben; ezért úgy döntött, ott fog élni, ahol a többi művész és kritikus számára kevésbé számít faji hovatartozása. Ezekben a külföldön töltött évtizedekben Tanner nagyobb művészi szabadságot és lehetőségeket élvezett, mint ha az Egyesült Államokban élt volna. 

Henry Ossawa Tannerre nagy hatással voltak a francia impresszionisták. Ha többet szeretnél megtudni róluk, kérjük, nézd meg a impresszionizmus mega-kurzusunkat a DailyArt tanfolyamok között!

Ui.: Olvass többet Henry Ossawa Tanner spirituális művészetéről. Ha kíváncsi vagy arra, hogyan ábrázolták a művészek az éjszakát, akkor fedezd fel velünk ezt a tíz gyönyörű noktürn festményt!