Abbott Thayer amerikai művész, természettudós és tanár volt. Életében nagy népszerűségnek örvendett, és festményeit, amelyek között találunk portrékat, embereket és állatokat ábrázoló jeleneteket és tájképeket is, a legnagyobb amerikai gyűjteményekben őrzik.
Életének volt egy időszaka, amikor úgy érezte, nem tud érdemi fejlődést elérni az alakábrázolásaiban, ekkor terápiás értékű volt számára, hogy otthona, a New Hampshire-i Dublin körüli tájat festhette meg. Mély csodálatot érzett a föld iránt, főképpen a közeli Monadnock-hegyet (Mount Monadnock) szerette ábrázolni. Kedvenc filozófusától, Ralph Waldo Emersontól merített ihletet, amikor elkezdte felderíteni, milyen erkölcsi tanításokat rejthetnek a tájképek (hasonló megfontolásból festett allegorikus nőalakokat is).
Mai képünk az első évben készült, amikor Thayer családjával úgy döntött, Dublinban töltik a téli hónapokat. A művészt lenyűgözték az érintetlen, friss hóval borított tájak, ebből az időszakból legtöbb műve a maihoz hasonló, téli tájkép. Ezeken a festményeken újra és újra bemutatta, hogyan képes a halvány, türkizes téli égbolt kék árnyékokat vetni a hóra. Ez a jelenség tudományos szempontból is fontos volt számára, ezzel támasztotta alá ugyanis elméletét, mely szerint a kék szajkók tollazatának színe segíti a rejtőzködésüket.
Ui.: Ha szereted a téli tájképeket, meg kell nézned a szinte már absztrakcióba hajló Hófödte táj (A tél mélyén) című festményt Cuno Amiet-től!