Fiatal férfi majo öltözetben

Édouard Manet az elsők között volt, akik a XIX. században a modern életből vett jeleneteket ábrázoltak, és mind a realizmus, mind a megszülető impresszionizmus nagy alakjaként tartjuk számon. Manet-t egész életében lenyűgözte a spanyol kultúra; 1865-ös spanyolországi útja során kihasználta az alkalmat, hogy közelebbről is megismerje az ország nagy művészei, El Greco, Goya és Velázquez művészetét, valamint időt szakított a spanyol kultúra jellegzetes jeleneteinek és alakjainak ábrázolására is.

Mai képünkön Manet saját öccsét, Gustave-ot festette meg fiatal, sármos majóként (spanyol kisnemes dandy). A nadrágot és a bolero kabátot a festő egy másik művében, a Mademoiselle V... az espadák öltözetében című alkotásban is felhasználta. Bár az 1863-as Salon, a francia művészvilág legfontosabb hivatalos kiállítása mindkét festményt visszautasította, Manet végül a szintén 1863-ban megrendezett Salon des Refusés ("a visszautasítottak Salonja") keretein belül mégis szerepeltetni tudta műveit. Ez utóbbi kiállítás hatalmas lehetőséget jelentett az avantgárd festők számára: olyan jelentős művek jelenhettek itt meg, mint a mára klasszikussá vált Reggeli a szabadban (szintén Manet-tól) és a Fehér szimfónia, no. 1: A fehér ruhás lány, James McNeill Whistler alkotása.

Manet élénk palettája és erőteljes ecsetvonásai számos kritikus dicséretét elnyerték. Néhányan azonban kritikaként fogalmazták meg, hogy a majo alakja nélkülözi a pszichológiai mélységet, mintha a festő az arcot és a kezeket csak úgy kezelte volna, mint a díszes ruházatot, nem pedig mint egy ember vonásait.

Ui.: Ezen a linken Manet tíz leghíresebb portréját mutatjuk be. Ismered őket?