Martinus Rørbye dán művész, akit főként zsánerképeiről és tájképeiről ismerünk, és a dán festészet aranykorának központi alakjának tartunk a XIX. század első felében, az 1820-as évek közepén nagy horderejű változásokkal nézett szembe. Személyes téren elköltözni készült a szülői házból – erről szól mai látképünk, amelyet a nappali szoba ablakából festett.
Szakmai téren pedig elkezdte kiterjeszteni művészeti képzését az Akadémia keretein túl is: a híres festő, C. W. Eckersberg tanítványául szegődött. Ebben az időben egy nagyobb mértékű átalakulás is folyamatban volt; a korszellemben egyre inkább előtébe került ugyanis a valós és az ideális, a közvetlen és a vágyott között húzódó feszültségen való merengés.
Ezek az egymást átfedő folyamatok mind megjelennek mai, visszafogottságában is nagyszerű képünkön. A szoba bensőséges, jól ismert tere ellentétben áll a kikötő távolba hívó képével, ahol az ismeretlenbe tartó vitorlások már várják az utazót. Az ablakban, a kint és a bent határmezsgyéjén egy madárkalitka lóg – a benne ülő madár a bezártság és a vágyódás erőteljes allegóriája.
A párkányon három, az élet különböző szakaszaiban lévő virág emlékeztet az emberi lét ívére: jobb oldalon egy fiatal hajtás, bal oldalon egy virágzása teljében pompázó hortenzia, középen pedig egy hervadó virág áll. A kikötőben három hadihajó visszhangozza ugyanezt a képet: egyik még építés alatt áll, a másiknak már leszerelték a kötélzetét, és csupán a harmadik vár útra készen. A romantikusok számára a nyitott ablakok, a tengeren úszó hajók és ezekhez hasonló motívumok mind mély szimbolikával teltek meg, a változás, a vágyakozás és a bizonytalanság megtestesítőivé váltak.
Ui.: Ha még többet szeretnél megtudni a dán művészetekről, ezen a linken megismerheted a skageni festők tehetséges csoportját, akik a dán tengerpart bűvkörében alkottak.
Uui.: Ne maradj le, az impresszionizmusról szóló online kurzusainkra szóló 25%-os akcióból már csak pár óra maradt! Most éri meg jelentkezni rájuk. :)