Víz

A mai festményt szeretett Bécsi Szépművészeti Múzeumunknak köszönhetően mutatjuk be <3

A milánói születéső festő, Giuseppe Arcimboldo, aki a város több érsekét is felmenői között tudhatta, már korán a későbbi I. Ferdinánd császár alkalmazásában szolgált, édesapjával a milánói dóm díszítésén dolgozva. 1562-től kezdve a császár udvari festője volt Bécsben és Prágában. Portréfestői munkáján felül udvari versenyek és esküvői ünnepségek szervezésében és díszítésében elért teljesítményeiért is magasztalták. 1563-ban azonban készített egy festménysorozatot az évszakokról, és ezek egyedisége felelős a festő halála utáni hírnevéért, akit a 19. században újra felfedeztek. Az itt látható Tél képen kívül a sorozat két másik festményét is sikerült megőrizni: ezek a Nyár és a Tavasz (?). 

A sorozat egy későbbi (1572-es) teljes változata megtalálható a párizsi Louvreban. Egy másik sorozat, mely 1566-ban készült, és négy elemet mutat be (Tűz, Víz, Levegő és Föld) szintén fontos az évszakokat ábrázoló festmények megértésében. Mindegyik fej ugyanazon egyedi elvek alapján lett létrehozva: az adott témához illő növényekből, állatokból és tárgyakból állnak, az emberi arc egyetlen természetes vonása nélkül. 1569-ben a humanista Giovanni Baptista Fonteo számos verset írt a Habsburg Miksa királynak (Maximilian II) dedikálva, amik kulcsfontosságúak a projekt megértésében. A mikro- és makrokozmosz összehasonlíthatóságának arisztotelészi filozófiáján alapuló versek egy mindenre kiterjedő dicsőítést fogalmaznak meg az uralkodóval kapcsolatban. A császárnak hatalma van az állam és az emberek felett, és így a természet és világ felett is. Tökéletes összhang van az "évszakok" és az "elemek" között: a nyár és a tűz forró és száraz, a tél és a víz hideg és nedves, míg a tavasz és a levegő meleg és nedves, az ősz és a föld pedig hideg és száraz. 

Február 11-ig a Víz megtekinthető a Palazzo Barberiniben, Rómában, az Arcimboldonak szentelt kiállításon.