Fényképészeti tanulmány

Clementina Hawarden forradalmi jelentőségű és igen termékeny XIX. századi amatőr fényképész volt, akinek a nevéhez körülbelül 800 fotó kötődik. Főképpen lányairól készített bensőséges hangulatú, fényben úszó képeket a londoni South Kensingtonban lévő otthonukban.

Rejtélyes egyéniség volt, így életének nagy részét homály fedi előttünk, és amit tudunk róla, az is főként fényképészeti munkáiból következtethető ki. Clementina Elphinstone Fleeming 1822. június 1-jén született Glasgow közelében, a dél-amerikai függetlenségi háborúkban játszott szerepéről ismert Charles Elphinstone Fleeming admirális és nálánál sokkal fiatalabb spanyol felesége, Catalina Paulina Alessandro lányaként.

Annak ellenére, hogy tíz (!) gyermeket nevelt fel, Hawarden meglepően termékeny fényképésszé vált, akinek művei ritka és értékes betekintést nyújtanak egy felsőosztálybeli viktoriánus kori hölgy otthoni mindennapjaiba. Míg férfi kollégái inkább távoli vidékeket örökítettek meg, Hawarden közvetlen környezetének művészi értékét fedezte fel – fények, tükrök, ruhaanyagok és gondosan megtervezett enteriőrök segítségével készített egyszerre drámai, mégis gyöngéd műveket.

Kortársaival (pl. Julia Margaret Cameronnal) ellentétben, akik az arckifejezéseket állították fényképeik középpontjába, Hawarden az öltözékeket, a pózokat, az alany és környezete komplex összjátékát emelte ki műveiben. Későbbi, 1862 körül készült munkái közül többen kosztümös jelenetekbe helyezi lányait – divatos ruhákkal és színpadias stílussal mossa össze a valóság és a képzelet határait. Bár modern kommentátorok e fényképekben a viktoriánus kor felnőtté válással és szexualitással való megszállottságát vélik felfedezni, egyelőre nem találni arra utaló jeleket, hogy Hawarden ily módon akarta volna provokálni a kor etikettjét.

A korszakban a társadalmi normák a nőket arra biztatták, ne húzzanak hasznot művészi tevékenységükből. Hawarden azonban két alkalommal, 1863-ban és 1865-ben is kiállította fényképeit a Londoni Fényképészeti Társaságnál (Photographic Society of London), Tanulmányok az életből (Studies from Life) és Fényképészeti tanulmányok (Photographic Studies) címmel. Mindkét évben ezüstérmet nyert munkáiért, azonban még mielőtt átvehette volna őket, 1865-ben, 42 éves korában elhunyt tüdőgyulladás következtében. Úgy tartják, hogy a fényképészetben használt vegyszereknek való tartós kitettség gyengíthette meg egészségét.

Ui.: Ezen a linken 13 meghatározó női fényképészt mutatunk be! Találkoztál már munkáikkal?

Kedves Felhasználóink! Szeretnénk egy új nyelvvel bővíteni alkalmazásunkat, és ehhez kikérjük a Ti véleményeteket is! Milyen nyelven olvasnátok szívesen a DailyArtot? Ha megosztanád ötleteidet, arra kérünk, töltsd ki ezt a rövid kérdőívet.