Alpesi tavasz

Mai festményünkön egy alpesi panoráma tárul elénk a dél-svájci Bregaglia-völgyben fekvő Soglio falvacskája mellől, amelyet a jobb oldalon láthatunk; felismerhető jellegzetes templomtornyáról. A tájkép felöleli a széles fennsíkot a völggyel, és elrepít egészen a fenséges, hófödte Sciora-masszívumig és a Bondasca-gleccserig. A kompozíció közepén egy termetes cselédlány két jókora igáslovat vezet el egy itatóvályú mellett. A lány Grisons (vagy Graubünden) kanton jellemző kék-piros parasztviseletét hordja. A kis csoport most hagyta el a mű közepén látható, frissen szántott földet, amelyen egy munkás éppen magokat vet; jobb oldalon pedig egy éber fekete-fehér kutya áll őrt.

A festmény örömteli hangulatát meghatározza a szikrázó napsütés és a magasztosan elterülő fennsík. A tavasz markáns színeiben pompázó táj élesen elhatárolódik az ég ragyogó ultramarinjától, amelyet fehér felhők vékony szalagjai festenek meg. A mű valóságos himnusz, amely a hosszú, hideg tél után végre újjáéledő természetet dicsőíti; panteista alkotás, amelyben a táj, a munkások és az állatok mind a természet örök körforgását idézik meg. Az olasz Giovanni Segantini, akit főképp nagyméretű, alpesi, bukolikus hangulatú tájképeiről ismernek, az Alpesi tavaszt legkiemelkedőbb művei egyikének tartotta, amely valóban az itáliai ottocento egyik legelismertebb, gyakorta kiállított alkotásává vált.