Minél többet szemlélem Matisse festményeit, annál inkább megértem, miért tartják őt az egyik legnagyobb úttörőnek a XX. század festészetében. Ezt a művét nem később mint 1911-ben készítette!
"Mikor találtam rá a vörös színre – nem is tudom..." vallotta egyszer a festő. "A tárgyak számomra csak akkor mutatják meg igazi valójukat, amikor vörössel együtt látom őket."
Ezen a festményen Matisse műterme maga válik színpaddá: nemrég elkészült festményei, szobrai és kerámiái élénk részletességgel tűnnek elénk, míg a falak és a bútorok feloldódnak a vörösség tengerében. A középpontban egy inga nélküli óra áll, érzékeltetve, hogy a művész szentélyében még az időnek sincs hatalma. Amik rajzolt vonalaknak tűnnek, azok valójában a halványsárga alapozás keskeny sávjai, amelyeket szándékosan hagyott fedetlenül, amikor a vásznat beborította a vékony, rozsdavörös réteggel. Az így keletkező kis űrökből tárgyak formálódnak, létrejön a perspektíva, és végső soron maga a szoba is belőlük épül fel.
Ez, a hagyományostól gyökeresen eltérő megközelítés nagy hatással volt a modern művészek későbbi generációira, és gyakran tekintik a Mark Rothko és Kenneth Noland munkássága által fémjelzett színmező festészet (Color Field painting) közvetlen elődjének. Mellettük Frank Stella is hasonló módszert választott: műveiben a vászon szabadon hagyott sávjai strukturális "vonalakat" alkotnak. Matisse, aki ahelyett, hogy formális körvonalakat használt volna, a színek rétegzésével építette művei szerkezetét, ily módon lefektette egy mozgalom alapjait, amelynek követői az egyszínű mezőkben felderítendő teret, mélységet találtak.
Ui.: Örülnél neki, ha jobban megérthetnéd, hogy a Matisse-hoz hasonló festők hogyan határozzák meg még ma is azt, ahogyan a színekre, a terekre és a kompozíciókra tekintünk? Jelentkezz ingyenes, online „Hogyan tekintsek a műalkotásokra?" című kurzusunkra!
Uui.: Ezen a linken pedig 10 festményén keresztül mutatjuk be Henri Matisse-t. Ismerd meg a fauvizmus úttörő mesterét!