Adolph von Menzel
Adolph Menzel német realista művész volt, aki rajzairól, metszeteiről és festményeiről volt híres. Caspar David Friedrich mellett a 19. század legjelentősebb német festőjének tartják, és kora legsikeresebb művésze volt Németországban.
A fiatal Menzel festői spontaneitásának egyik legkorábbi és leghíresebb példája a ma bemutatott festmény. A korabeli gondosan kidolgozott biedermeier belső terekkel ellentétben ez a mű nem ad egyértelmű térbeli tájékozódási pontot. A vászon kétharmada feltűnően üres marad, míg a kevés meghatározott elemek a tükörben jelennek meg: egy szerény petit bourgeois (kispolgári) berendezés, rendezetlen és messze nem barátságos. A felület nagy része "befejezetlennek" tűnik, de ez a szándékos nyitottság lehetővé teszi, hogy a festék maga - és nem az általa ábrázolt tárgyak - érvényesítse saját vitalitását.
A festmény valódi témája nem kézzelfogható. A domináns elem a szobába beáramló fény, amelyet egy széllökés kísér, amely a finom fehér függönyöket befelé hullámoztatja. Ezen túl a külvilág meghatározatlan marad. Menzel eltér a szigorú lineáris perspektívától is: a térbeli konstrukció következetlenségei miatt a padló úgy tűnik, mintha a néző felé dőlne, ami nem egyetlen rögzített nézőpontot sugall, hanem egymást átfedő észlelési pillanatokat.
Ui.: A napfény évszázadok óta inspirálja a művészeket. Íme egy válogatás kedvenc "golden hour" (arany óra)-festményeinkből!