Egon Schiele (1890-1918) mai képünkhöz, amelyet a Bécsi Szépművészeti Akadémián töltött ideje alatt készített, négyzet alakú vásznat választott. Ez a méretarány igen népszerű volt a kor Jugendstilt követő (azaz szecessziós) művészei körében, Gustav Klimt is gyakran festette ilyen vászonra tájképeit. Klimt stílusát fedezhetjük fel a háttér síkszerűségében is, amely elé Schiele a növényi motívumát helyezte. Ebben ezüst és arany pigmentek használatával keltett ragyogó kontrasztot a növényi test gazdag lila árnyalatai és a narancsszínű kiemelések között. Ám a levelek nemcsak színükben, hanem teljes valójukban nélkülözik a naturalista ábrázolást. Éppen hervadnak, és ennek folyamán körülölelik a növény szárát. Ezáltal keltenek egyfajta háromdimenziós hatást, amely még erőteljesebben kiemeli a központi motívumot a háttér elmosódó síkságából. A növény testének megemelt sziluettje már előrevetíti Schiele 1909-10-es alakos festményeit, amelyekben, szakítva Klimt művészi stílusával, a testet egy csupasz felületen, szabadon ábrázolja.
Mai művünk bemutatását egyik kedvenc múzeumomnak, a bécsi Leopold Múzeumnak (Leopold Museum in Vienna) köszönhettük! :)
Ui.: Ha múzeumlátogatásra készülsz, előtte érdemes megnézned ingyenes, online kurzusunkat, amelynek címe Hogyan szemléljem a művészeteket. Hátha segít majd eligazodni! :)
Uui.: Mai képünk igazán kiemelkedik Schiele életművéből. Elkészülte után nem sokkal kezd el ugyanis terjedni a híre – igen kifejező, alakos festményeinek köszönhetően. Ezen a linken felfedezheted Egon Schiele botrányokat keltő művészetét!