Artemisia Gentileschi
Mai képünk egy igazi kincs! Artemisia Gentileschitől csak öt valódi önarcképet ismerünk, és ez lehet közülük a legkorábbi darab. A festőnő alig volt 20 éves, amikor 1613 táján Firenzében megalkotta a művet. Ez az időszak meghatározónak bizonyult életében, olyan fordulópontot jelentett, amely egész karrierjét új mederbe terelte. Ekkor vált ki ugyanis apja, Orazio Gentileschi árnyékából, hogy önálló, hivatásos művészként folytassa pályafutását.
Artemisia 1593-ban született Rómában, és bár már fiatal kora óta rendkívüli tehetséget mutatott a művészetek iránt, hajadon nőként számos társadalmi korlátozással kellett szembe néznie. Annak ellenére, hogy mind művészeti képzéshez, mind pedig korabeli műalkotásokhoz is csak limitált hozzáférése volt, 16 éves korára már önállóan festett, és apja már ekkor „páratlannak" titulálta lánya tehetségét. Bimbózó karrierje azonban kegyetlen módon szakadt félbe, amikor 1611-ben a festő Agostino Tassi erőszakot követett el rajta. Egy hirhedtté vált per után – amely során kínzásnak is alávetették, hogy megbizonyosodjanak róla, nem hazudott a vallomásában – Artemisia végül feleségül ment Pierantonio Stiattesihez, és együtt Firenzébe költöztek, ahol a festőnő új életet kezdhetett.
Az új város be is teljesítette a hozzá fűzött, szép reményeket. Artemisia megtanult írni és olvasni, bejáratos lett a legmagasabb értelmiségi körökbe, és a város legjelentősebb embereitől kapott megrendeléseket, köztük a Medici udvartól is. Ő volt az első nő, akit beválasztottak az Accademia delle Arti del Disegno (a firenzei Képzőművészeti Akadémia) tagjai közé, és hamar nagy hírnévre tett szert drámai, erős érzelmi töltetű művei révén. Ebben az időszakban gyakran használta saját képmását alkotásaiban, többek között szentek, muzsikusok és hősnők szerepét magára öltve – ez az elmés stratégia pedig kifizetődőnek is bizonyult, bizonyította kiemelkedő tehetségét, és tovább szélesítette ismertségét a kompetitív firenzei művészi szcénában.
Mai, személyes hangvételű táblaképünkön a festőnő önmagát Alexandriai Szent Katalin szerepében ábrázolja, amit a mártír pálmaága, koronája és a törött kerék is jelez. A szoros kompozíció és az alak közvetlen tekintete valósággal megigézi a nézőt. Technikai vizsgálatok kimutatták, hogy a mű eredetileg egy világi önarcképként indult, és a festőnő később alakította át vallásos témájúvá, valószínűleg a megrendelő kérésére.
Ui.: Szeretnél megismerni nem kevesebb, mint ötven remekművet (mai képünket is beleértve!) kiemelkedő női művészektől? Megjelent „Női művészek" témájú, 50 képeslapot tartalmazó szettünk második kiadása – tökéletes lehet ajándéknak, inspirációnak vagy csak saját emléknek is!
Uui.: Artemisia Gentileschit a barokk korszak egyik legnagyobb festőjének tartják – joggal. Ezen a linken 10 művén keresztül mutatjuk be életútját!